, (pos-ad-ék) fn. tt. posadék-ot, harm. szr. ~a v. ~ja. 1) Romlott, rohadt, büdös nedvesség, híg test. Posadékétel, posadékser, posadékvíz. Gyöke a büdöset jelentő indulathang pos. 2) A székelyeknél Ferenczi János szerént sok apró gyermek. Ennek gyöke a fürge mozgásra vonatkozó pos v. pozs, vékony hangon pezs, pizs. V. ö. POS, hangnév, és POZS.