, (porcz-og) gyak. önh. m. porczog-tam, ~tál, ~ott. Valamely szilárd, kemény szövetü test a fogak között erős porcz hangot adva töredezik, szakadoz. Porczog a csont, midőn az eb rágja. Porczog a kétszersült, a rágott mag. Szélesb ért. mondják más ilynemü hangról is. Porczog a kavics a lábak alatt. Gyöke a hangutánzó porcz.