, fn. tt. portéká-t. Általán, a kalmárok áruczikkei. Rőfös, fűszeres portéka. Fris, régi portéka. Vásár nélkül is elkel a jó portéka. (Km.). Molnár A. szerént, és szélesb ért. mindenféle ingóság, holmi, retyemutya. Szobai, konyhai portéka. Minden portékáját a hátán elvitte. Átv. képes kifejezéssel ezt gonosz, hamis portéka, emberről mondják.
Eredete homályos; az európai nyelvek között talán az olasz kalmárnyelvben divatozó porto, emporto szóktól, származtathatjuk, miszerint szoros ért. külföldről behozott áruczikket jelentene; azonban törökül porti am. pogyász, holmi.