, önh. m. portáz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Mondják hadviselő katonákról, nevezetesen lovasokról, midőn akár egyenként, akár kisebb csapatokban az ellenséges vidékre kirándulnak, azt bekalandozzák, s majd ide majd oda csapnak. A t-t lágyítva: portyáz.
Ha e szóban alapfogalomul az ide-oda forgást, keringést veszszük, valószinüleg azt gyaníthatjuk, hogy gyöke por am. for, melyből forog forgolódik stb. származnak, mintha volna fortáz, fort v. forta törzsöktől, melyhez hasonló a rokonértelmü s vékony hangu fěrt v. fört, honnan fěrtěng v. förtöng (szokottan: fetreng). Ily hangváltozat van a fereg pereg, fergetyű pergetyű között. Vagy talán am. pártoz, vagyis pártonként, részenként csatáz. A latin porta szóból sehogy sem lehet kimagyarázni.