, (por-ít v. pir-ít) áth. m. porít-ott, par. ~s, htn. ~ni v. ~ani. A régieknél gyakran eléjön porét, porejt alakban, s am. fedd, szid, dorgál, (increpat, corripit). "Megporéjtá a szelet." És megporejtá őtet." (Münch. cod. Luk. IV.). "És a gyüjtőt senki meg ne poréha" (= porétsa. Bécsi cod. Ruth könyve). Esmeg jöve a tanejtványokhoz, lelé őket hogy alonnának; esmeg felkölté őket, nem dorgálá, sem porejtá meg." (Régi magyar Passio. Toldy F. kiadása 247. l.).
"Bölcsebb leányt még en ennél nem láttam,
Mint az, ki imenten szólla envelem,
S jótétemről megporitta engem."
Katalin verses leg. (Toldy F. kiadása 92. lap.).
Ugyanitt eléjön porol alakban is. Lásd PORONGAT, PORONKODIK szókat is.
Ez igének gyöke vagy hangutánzó, s legközelebb rokona a hason-értelmü, s kemény szidást jelentő hurít, hurogat. Ily hangutánzók: dorgál, kurjant stb. Vagy pedig, ami hihetőbb, hangváltozattal am. pirít; átv. ért. t. i. megpirítani valakit, rápirítani am. megfeddeni, pírongatni. Hogy a por gyök némely származékokban am. pěr, pör, pir, erről l. PORZSOG.