, (por-oz-ga, azaz por-oz-og-ó) mn. és fn. tt. poroszká-t. Sebes apró lépésekkel, mintegy csuszkáló lábakkal járó ló. A vén lóból nem lehet poroszkót csinálni. (Km.).
"Reávőn királi ruhát,
Fejében ékes koronát,
Poroszkájára ültepék
És az nép keziben (közibe) lépék."
Katalin verses legendája. (Toldy F. kiadása 10. l.).
Szabó Dávidnál egy másik jelentése: a malomkő hátán rengő rovátolt fa, mely a garatból lerázza a gabonát a kő alá, porozka.
Legvalószinübb, hogy nevét azon par gyöktől vette, mely ,paripa szóban is megvan s elemezve por-oz-ka = porozga, a gyakorlatos porozg törzsöktől, mint csúsz, csuszog, csuszoga, csuszka; úsz, uszog, uszka; mász, mászog, mászka, mászkál. Mind ezek szintén oly mozgásra is vonatkoznak, mely a haladási tért szorosan érinti, és horzsolja. Figyelmet érdemel a héber paras, mely am. ló.