, (por-zsába v. por-ozs-a-ab-a) fn. tt. porzsábá-t. Romlott állapota valamely szilárd, tömör szövetü testnek, midőn redvesedés, senyvedés következtében feloszlani, s mintegy porlani kezd. Mondják különösen állati csontokról, p. ha szú esik beléjök, vagy bizonyos nyavalya következtében száradni kezdenek, honnan porzsábás csontoknak mondják a földben szét porlani kezdőket is. Szélesb ért. senyvedő kór, honnan porzsábás ember am. gyakran, folytonosan betegeskedő, nyavalygó. Néhutt: porzsáva.
Vagy közvetlenül a ,porzsa szóból eredett vagy pedig ösz. fn., a midőn első része az apró testecskéket jelentő por; zsába v. zsáva pedig rokon a sápad, sanyar, senyv, senyved, zsibbad stb. szók gyökéhez, melyek az illető testek zsugorodó, veszendő állapotára vonatkoznak. Ide tartozik a sánya-vész, azaz sorvadás. Ugyanezen értelem rejlik a lovak betegségét jelentő farzsába szóban, midőn a ló fara majd dagadni, majd zsibbadni, senyvedni kezd.