, fn. tt. poronty-ot, harm. szr. ~a. 1) Megvetőleg am. gyermek. Hitvány poronty.
"Komám asszony félre csapta paszomántos kontyát,
Ölben hordja czigányasszony sikító porontyát."
(Ponyvai vers).
Használtatik ,fattyu értelemben is. Baranyában: vörönty. 2) Molnár Albert szerint gyűnév, s am. apró gyermekek sokasága. 3) Bérczy Károlynál a fogoly- s egyéb madárfi; külön tájak szerént: csire, csirke, pipe, pizse, pizselle, pislen, pitye.
E szóban alapfogalom a kicsiség, s am. pirinty, melyhez legközelebb áll a firity, mert fityfirity am. kis baba, buba, továbbá alkalmazott értelemben kistermetü, s gyermek gyanánt firegő ember. Továbbá rokona a kis foglyot jelentő porongy. Képzőjében a kicsiség fogalma rejlik, mintha volna por-ocs, n közbevetve poroncs, lágyítva porongy, poronty. Hasonló képzésüek: varancs varangy, göröncs göröngy, illetőleg roncs rongy, ripacs ripancs stb. V. ö. POROND, PEREPÚTY.