v. PORGOLÁT, (por-og-ol-at) fn. tt. ~ot. Szabó D. szerint vetést őrző kerítés, sövény. Alapértelménél fogva legközelebbi rokon hozzá a borkolat, burkolat, mennyiben a porgolat nem egyéb, mint a földet körülburkoló valami. Végül ejtik megnyújtva is, porgolát, de amaz szabályosb, mert törzsöke az elavult porgol (= burkol) ige, melyből lesz porgolás, porgolat. Ily megnyujtás divatozik a fuvát, korlát, korczolát (korszovát) s némely más szókban.