, fn. tt. ponty-ot, harm. szr. ~a. Igen szapora halnemzetség, melynek szája fogatlan, hanem kopoltyúji mögött különös csontban rejtező fogai vannak, s valódi nyelve nincsen, hanem e helyett porczogós kinövésü kopoltyúja. (Cyprinus). E nemzetség több mint ötven fajból áll, milyenek: arany-, dévény-, dobancs-, durda-, fejes-, görgöcse-, jász-, ökleponty stb. A közönséges ponty vagy potyka a folyókat, és tavakat kedveli, van négy bajuszszála, feketés háta, sötétsárgás oldala, és fehérsárga hasa. (Cyprinus carpio). Ide tartoznak: pozsár, czompó, kárász, stb.
Neve valószinüleg a hangutánzó poty-poty, melyet akkor ad, midőn aránylag kisded száján a vizet bugyogtatja, miszerént a közönséges pontynak, potyka neve am. potyogó, potyoga, potyka. Gyarmathi Sámuel carpio ponticus latin szóval rokonítja.