, (por-o-da) fn. tt. porodá-t. A növénytanban Gönczy Pálnál az ami Diószeginél: hím (stamen), mely szeréntök a virágnak a bokrétán vagy a leplen belül álló, eredetileg levélnemü állományokból képződött része. Egy kis nyujtványnál fogva, vagy a nélkül van a vaczokhoz avagy a bokrétához nőve, ezen nyujtvány neve szálcsa, Diószeginél: himszál (filamentum), eredetileg a levél nyele. A szálcsa tetején van egy zacskó forma tok: portok, Diószeginél: porhon v. porzó, v. csék, porcsék (anthera), mely meg van telve virágpor-ral, melynek neve Diószeginél: hímpor v. nemzőpor (pollen); a portok eredetileg a levél lapja, mely széleivel úgy nőtt öszve, hogy vagy egy vagy két rekeszü tokká alakult. A virágpor, ha a bibére (stigma) hull, hólyaggá, majd szütyővé alakúl, mely a benne levő porlé-nél (fovilla) fogva a magcsákat megtermékenyíti.