, fn. tt. por-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Általán, a száraz testektől elváló apró részecskék, melyek a levegőnek legkisebb mozgására tovább szállanak, s a legfinomabb résekbe is behatnak; különösen a föld és kőnemü testek ilyetén részecskéi. Kőpor, agyagpor, krétapor, szénpor, fürészpor, lisztpor, dohánypor, vaspor, aranypor stb. Felszáll, leszáll, elrepül a por. Sürü-vastag por. A testeket, ruhákat belepi a por. Kiverni a port. Port nyelni. Port csinálni, ütni. Porrá törni, zúzni. Elütötték rajta a port, azaz fenekére vertek. Maga fejére vakar port am. maga alatt vágja a fát. Port hinteni másnak szemébe, am. akadályozni, hogy a valót ne lássa, elámítani. Porába se érni valakinek, am. nyomába. Iszom a bort, rúgom a port. (Km.). Fújd el jó szél, fújd el hosszú utam porát, hogy meg ne találják fakó lovam nyomát. (Népd.). Átv. ért. jelent a maga nemében valami csekélyet, mulandót, romlandót. Még pora sem maradt. Izzé, porrá zuzták. "Isa! por, és chamu vagymuk." (Régi Halotti beszéd) azaz: biza (v. bizon) por és hamu vagyunk. Képes kifejezéssel jelent alacson állapotot, elvetemülést. Fölemelni valakit a porból. Porig lealázni magát. Porban csúszni mászni. Nem esik porba pecsenyéje, am. megkapja amit vár, amit érdemel.
"Nevem kivívtam mély porából,
S általadám maradékaimnak."
Berzsenyi.
Alkalmazott ért. bizonyos czélra készített vagy öszvezúzott testrészecskék. Álompor, hánytatópor, izzasztópor, hajpor, puskapor, fogpor stb.
Ha e szóban alapfogalmul a könnyü szállongást, repülékenységet veszszük: úgy alaphangjaiban a tárgy természetének utánzása rejlik, t. i. a p ajakhang az elfuvódásra, az r a könnyü mozgékonyságra vonatkozik. E gyökhangokra nézve közel állnak hozzá az arab bärä, héber afár, török barut (lőpor), szláv prach, latin pulvis, franczia poudre, német Puder stb. Mennyiben aprót jelent, rokonai a magyar parány, parányi, piri, pirinkó, permet v. pörmet, permeteg stb., gyökei: par, per, pir, pör. V. ö.MOR, MORZSA.