, (poncz-ol) áth. m. ponczol-t. Vésüféle hornyoló eszközzel vájkál, metél valamit; Szabó D. szerént: vés, váj, ravátol, ró, gerezdel. Pecsétnyomót ponczolni. V. ö.FÁNCZOL. Molnár A. szerint önh. ige is, s am. a vékony hangu penczel, néhutt tentel, azaz, aluszik; a kisdedekről szokták mondani, s a gyermeknyelvbe tartozó szó.