, fn. tt. pocz-ot, harm. szr. ~cza. 1) Túl a Dunán, nagy has, honnan, poczos am. nagy dobasz hasu; máskép: poczok, honnan: poczokos. Különösen mondják viselős ebről, macskáról, disznóról, s néha nőről is; máskép: poczak. E szukának nagy poczcza van. Alig viszi a poczczát. Rokon vele poh. 2) Vízi patkány.