, (por-h-a) fn. tt. porhá-t. A fának megredvesedett, porlékony bele, szokottabban: purha. Mint melléknév jelent porhanyót, porlékonyat.
E szónak gyöke por, a h vagy ha képző, mint számtalan más szókban hiányos, szenvedőleges, kóros állapotra mutat; de rokonítható a gyakorlatos igéket képző g hanghoz is, miszerint porha azt tenné: porogó, poroga, porga, ami természeténél fogva porrá válni hajlandó. Alapfogalomban egyezik vele porka, s földet por gyanánt vékonyan belepő hó. A porha és porka között oly képzői és fogalmi rokonság van, mint úrhodik és úrkodik között.