, fn. tt. porcz-ot, harm. szr. ~a. Fehér, tömör szövetü rész az állati testekben, mely átlátszóbb, rugalmasabb, és nyirkosabb mint a csontok, s ezektől az által is különbözik, hogy nem oly kemény, továbbá nem sejtszövetü, s ürege nincsen. (Cartilago.) Továbbá, kemény bütyök némely növények indáin. Nevét azon erős hangtól vette, melyet adni szokott, midőn a fogak rágják. Innen a porczog, porczogtat, porczfű származékok. Ugyanazon erős alaphang, t i. az r jellemzi a német Knorpel, latin cartilago, szláv chrupka szókat.