, fn. tt. pondró-t. Nyű, féreg, kukacz, mely kivált avas húsban, szalonnában, sajtban, lisztben, továbbá gyümölcsben, pl. cseresznyében, szilvában, almában stb. terem, és tenyészik.
Legvalószinübb, hogy nevét élénk mozgékonyságától vette, különösen magát öszvezsugorgató természetétől, mintha volna bongyoló, bondoró, bongyoró, mivel teste öszvebondorodik, bongyorodik. Hasonló gyök- és fogalomrokonság van a kukacz, kukorodik, gugorodik; a féreg, firegforog; és a nyű nyüzsög között. E szerint a pondró igenév volna az elavult pondor, (= bondor) törzsökből.