, fn. tt. poncz-ot, harm. szr. ~a. Ritka divatu szó. Sándor István szerént am. vésüféle metsző eszköz. Szabó Dávidnál is eléjön. Rokon hangu és értelmü vele a székelyeknél divatos fáncz, mely bevágást, bevésést, behornyolást jelent, pl. fáncz a zsindelyen, az ablakrámán. Ezzel ismét rokonságban áll a lágyabb előhangu váj, vás, minthogy a fáncz csakugyan vájás által keletkezik. A poncz szóban is ezen alapfogalom rejlik. Tudnivaló, hogy a p, f, v ajakhangok rokonságban állanak. Egyébiránt minthogy a ponczolás egyik neme bökdösés, pontozás által történik, azt is gyanithatni hogy a poncz, ponczol, ponczolás am. pont, pontol, pontolás, pontozás. Van a franczia nyelvben hangokban csaknem egészen egyező szó: ponce (olaszul pomice, a latin pumex szótól) mely tajtékkövet jelent; honnat: poncer, németesen: ponciren am. tajtékkővel dörzsölni, simítni; továbbá: átporozni (t. i. szénporral az átlikgatott rajzokat). Látni való, hogy az egyenlő hangokban találkozás csak esetleges, mert a magyar ,poncz más érteményü.