, (közelebb a latin nyelvből kölcsönzött szó, görögül: πομπη); fn. tt. pompá-t. Rendkivüli fény, innepélyes díszü látvány, mely valamely nyilvános szertartást, viseletet, jelenést, életnemet feltünővé, meglepővé tesz. Herczegi, fejedelmi, királyi pompa. Menyekzői, beigtatási, temetési pompa. Nagy pompával fogadni, bevezetni, kísérni, koronázni a királyt. Pompát ütni, űzni. Továbbá, am. fényüzés, melyet egyes személy gyakorol. Lakásban, ruházatban, asztalnál nagy pompát űzni. A pompa költséggel jár, v. nagypompa erszény koporsója, v. legkisebb pompa is elég nagy költség. (Km.). Úri pompa, koldus konyha nem egyez a tisztességgel. (Km.). Átv. ért. a természet tüneményeinek szépsége.
"Kedvesb neki a szomoru éjjel,
Mint az egek dicső pompája."
Berzsenyi.