, fn. tt. polozsná-t. Ép, vagy leginkább romlott záptojás, melyet a tyúk fészkében hagynak, vagy bele tesznek, hogy oda járjon tojni; máskép: csaltojás. Dankovszky szerént illír nyelven polozsk.
Értelemre és gyökhangra egyezik vele a szerb polog, melyből polozsár am. polozsnalopó. Eredetét a szláv nyelvből úgy fejthetni meg, hogy polozsiti am. letenni, alátenni, s a polozsna nem egyéb, mint tyúk alá, vagy fészekbe letett tojás. Idegen származatára látszik mutatni azon körülmény is, hogy tájszokások szerént sokfélekép változik: pallas, palozsnak, palos, polozs, polozna, palizsna, polozsnak, porozsnyak stb. Azonban, ha a magyar pállik, pállott, pállottas szók törzsét (páll) figyelembe veszszük, (mint ,poloska szónál is) szintén nem alap nélkül okoskodhatunk magyar eredetére: pállos, pállosna, pállosnak, mintegy pállott, büzhödt, romlott valami.