, (pongy-ol-a) mn. és fn. tt. pongyolát. Mondják holmi foszlányöltözékről, különösen nőiről, melyet csak úgy hanyagul, imígyamúgy bongyolítnak a testre. Reggeli, esteli pongyola köntös. Pongyolában járni. Keresett, divatos, csinos pongyola.
E szóban rejlő alapfogalom szerint legvalószinűbb, hogy törzsöke egy a bongyol, vékonyhangon bengyel igékkel, minthogy pongyolaruhával a testet bebongyolják, bengyelik. Balaton vidékén pengyele, honnan pengyelén járni, am. pongyolán. Egyébiránt e változatból azt is gyaníthatni, hogy pengyele am. pendelye, és pengyelén am. pendelyén, egy pendelyben, mi a maga nemében csakugyan legpongyolább öltözék.