, (póly-a) fn. tt. pólyá-t. Szükebb ért. szalagalaku hosszukás ruhadarab, melybe a kis gyermeket burogatják, vagy a bölcsőbe lekötik, továbbá, mindennemü, a kisdedet takaró ruha. "És szülé az ő első-szülött fiát, és bétakará őtet pólyákba." (Luk. II. 7. Káldi). Ez értelemben rokon hozzá pelenka. Szélesb. ért. akármiféle, különösen szenvedő tagokat burogató ruha. Pólyába takarni, pólyával öszveszorítani a kificzamodott kart, lábszárat.
E szóban a takarás, beburkolás alapfogalma rejlik, s gyöke póly v. pól rokon bula, bulát, buláz, bulázó, továbbá a gabnaszemet takaró, burkoló polyva szók gyökéhez. Ide tartozik a burok, borogat, burkol. Alaphangban és értelemben egyezik vele a latin volvo, és származékai: volucrum, volumen stb.