, fn. tt. polgár-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja. Köznépiesen: pógár. 1) Legszélesb ért. minden ember, ki bizonyos államnak, vagy is, közigazgatás alatt egyesült társodalomnak tagja, különböztetésül a vad állapotban egymástól függetlenül élő emberektől. Ez értelemben az úr, és jobbágy, a nemes és paraszt, a pap és a katona az illető országnak, hazának polgárai. 2) Szükebb ért. akármily városnak lakosa. Szabad városok, mezővárosok polgárai. 3) Még szükebb ért. különös szabadalmakkal, és kiváltságokkal felruházott város lakosa, ki az illető testületnek tagjává be van avatva, s bizonyos szabadalmakkal él. Ilyenek voltak a régi magyar alkotmány rendszerében a szabad kir. városok polgárai. 4) Túl a Dunán polgárok- v. pógárok-nak nevezik magukat a parasztemberek. Én csak szegény pógár ember vagyok. Továbbá több vidéken, különösen Mátyusföldön, s a tiszai vidékeken am. kisbiró, vagy is az öregbiró segéde, és parancsai végrehajtója.
A magyar ,polgár, a német Burger-ből jött át nyelvünkbe és itt már századok óta honos. A magyar hangokhoz közelebb svédül: borgare, illírül: purgar, és románul: porgario. Szabó Elek szerént Hindostánban az elüljáró, poltigár nevet visel (Tájszótár). Régibb magyar iratokban eléjön palogár alakban is.