, fn. tt. pólé-t, tb. ~k. Növényfaj közneve a tarorják neméből; szára heverő; levelei láncsásak, tompák, csipkések, szegettszélűk, nyeletlenek; virággombjai gömbölyüdedek, kocsányosak; máskép szintén köznyelven: hegyi pólé, Páriz-Pápainál: csombor, putnokfű, növénytani névvel: pólé tarorja. (Teucrium polium.). Van vízi pólé is; lásd PÓLÉSZIGORÁLL. A dán és német Poley, ángol poly, cseh poleg, olasz puleggio szókkal együtt a latin pulagium szóból, ez pedig pulex (= bolha) szóból származott, mivel már a régiek a balha ellen használták. (Adelung).