, fn. tt. pokrócz-ot, harm. szr. ~a v. ~cza. 1) Szoros ért. goromba szőrből kötött, vagy szőtt, vagy csapóban kallott bozontos, gubanczos posztóféle kelme. Lóterítő pokrócz. Goromba, mint a pokrócz. 2) Szélesb ért. hasonlónemü szövet más finomabb anyagnak, pl. gyapjunak, selyemnek kóczczából. Gyapju pokrócz, selyem pokrócz. Ágyterítő pokrócz. Addig nyújtózzál meddig a pokrócz ér. (Km.). Rövidebb a pokrócz mint az ágy. (Km.). Alá terítették a vizes pokróczot (km.), mint az alvajáró ágya elé szokták, hogy kórálmából fölébredjen s másokat se ijeszszen.
Ha e szóban alapfogalmul a takarást, burkolást veszszük; úgy gyöke pok azon szók osztályába tartozik, melyek burkot, pólyát jelentenek, milyenek a székely póka v. poka, pokla. Elemezve volna: poklócz, a pokol v. pókál (burkol, takar) törzsöktől, honnan lett: pokoló, pokló, végre a kicsinző, és olcsárló ocz képzővel poklócz, mint: vadócz, abajdócz, dardócz, martalócz. Egyébiránt Gyarmathi szerént Csehül pokliczka (l-hanggal) és pokrovecz, szerbül pokrovacz, oroszul: pokrov, pokrivalo stb.