, (póka-az) áth. m. pókáz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Tréfásan am. jól megvereget, megkókál, megagyal valakit, agybafőbe ver. Értelménél fogva vagy kókál szóból módosult, vagy pedig viszonyban áll a Baranyában divatos, és halántékot jelentő póka névvel; V. ö. PÓKA, (2).