, (pogy-ász) fn. tt. pogyász-t. tb. ~ok, harm. szr. ~a. Szoros ért. elszállítás végett öszvegöngyölgetett, ruhanemü holmi, egymás. Szélesb ért. mindenféle czeleczula, melyet hordozkodáskor öszveraknak, elvisznek. Mind hangjánál mind jelentésénél fogva gyöke ,pogy rokon a bugyor, butyor, batyu, motyó szók bugy, buty, baty, moty gyökeihez, melyekben alapértelem a bugyolálás, öszvehajtogatás, gömbölyítés, s gyökhangjaiknál fogva azon szók seregébe tartoznak, melyek valami gömbölyüt, dudorút, puffadtat jelentenek. V. ö. PO, gyökelem. Rokonítható a franczia-német Bagage szóval is, melynek törzse a régi franczia bague és svéd bagg úgynevezett ruhatáskát (Mantelsack) jelent; ide sorozható a német Pack szó is. A gy hang kettőztetésével poggyász, csak tájdivaton alapszik, mit régiesen podgyász-nak is írtak, mint eggyet edgy-nek.