, (poh-ók) fn. tt. pók-ot, harm. szr. ~ja. Köz ismeretü, sajátságos bogárnem; legtöbb fajainak nyolcz lába, nyolcz szeme, két falámja, s fogacskákkal ellátott négy állkapcsa van. Csudálatos müvök a finom szálakból szövött pókháló, melylyel legyeket, szúnyogokat, darázsokat, stb. fognak. Házi pók, mely házakban, kamarákban, csűrökben lakik. Keresztes pók, szabadban szeret tanyázni, s nevét a hátán levő fehér keresztvonástól kapta. Madarászpók, mindenek közt legnagyobb, mely a kis kolibrikat elfogja, s megöli. Vízi pók, hasonló a poloskához, szine sötétvörös. Kaszás pók, igen hosszu lábakkal, stb.
E bogárnak neve hasonló azon szókhoz, melyek gömbölyűt, dudorút jelentenek, ú. m. pop, pohók, pohos, pocz, poczok, stb. Valószinü, hogy azt a magyar testének csomódad, pohos alakjáról nevezte el, miért az aránylag vékony lábu, és poczos embert a népnyelv gúnyosan pókhoz hasonlítja. Egyezik vele a szláv pank, pajonk, pavúk, s a testnek dudoru részét jelentő német Bauch.