, (bálikó?) fn. tt. pójiká-t. Csomós kinövés, buzogány a káka tetején, máskép: páka, baka, bálikó, bákány. Eléjön Szabó Dávidnál. Rokon azon hasonló gyökü szókhoz, melyek alapértelme dudorodás, gömbölyüség, milyenek: pocz, poh, ponk, pota, boly, bogy, bog stb. Dankovszky szerént a cseh nyelvben pjka am. dsida, a német Pike; maga a német v. Picke hasonlít a magyar bök szóhoz.