, (pok-ol-os-ság) fn. tt. poklosság-ot, harm. szr. ~a. Hajdan, kivált a keleti tartományokban, nevezetesen a zsidóknál uralkodott bőrbetegség, mely koszféle hártyával az egész testet belepte. (Lepra). Molnár Albertnél, pokolvar, mely azonban ma egyébnemü tüzes kifakadást, bőrbetegséget jelent. Ez öszveállított két szóból, világosan kitünik, hogy a lepra neve hajdan pokol volt, honnan a poklos, poklosság származékok, s a pokol és poklosság között oly különbségi viszony létezik, mint p. a rüh és rühesség, kosz és koszosság, keh és kehesség, stb. között. Azon alapértelemnél fogva, hogy a pokolféle betegség a testet belepi, s mintegy beburkolja, úgy látszik, egy gyökü, és rokon jelentésü a póka és pokla szókkal. Azonban, minthogy a pokolvar némileg az üszöghöz hasonló, miért latinul carbunculus, németül Brandbeule, továbbá, minthogy Molnár A. szerint pokolvar és poklosság egy értelemben vétetnek, az sem valószinűtlen, hogy a poklosság az égető pokol tüzétől átvett jelentésü kifejezés.