, (pog-ony-a) mn. tt. pogonyá-t. Hitvány kis termetü; máskép: pagonya. Átvitt értelmü szó a sarjadzó erdőt jelentő pagony szótól, melynek fája az erdőéhez képest törpe, alacson, tömpe, kutak. A nép gúnyosan több ily hasonlatokat használ, pl. csiribiri am. piri, piczi, mint a csira; padláb ember, akkora, mint a padláb; mozsár, kicsi zömök, olyan, mint a mozsár; a kis gyerek gúnynevei: vakarcs, ürge, stb. Tata vidékén közmondat: Semmit sem nő, mindig egyforma, mint a mocsai haraszt. V. ö. PAGONY.