, (pog-ács-a) fn. tt. pogácsá-t. Sajátnemü lisztgyuratból való, porhanyó, ropogós, izletes sütemény, melynek alakja rendesen kerek, dudoru, gömbölyü. Zsiros, vajas, töpörtős pogácsa. Mézes pogácsa. Örül neki, mint tót a pogácsának. (Km.). Néha a zsiros tarisznyából is pottyan ki vajas pogácsa. (Km.). Sokrétü pogácsa Istennek áldása. (Km.). A Müncheni codexben így neveztetik a zsidók husvéti kovásztalan kenyere, lepénye. Átv. értelemben így neveztetik a pogácsaformára alakított tésztaféle anyag, pl. kendermagpogácsa, az olajütőben képzett sonkolyból; gyógyszerészi pogácsa. Tájdivatosan pl. Abaújban: bogácsa.
Kerek, gömbölyü alakjánál fogva rokon a bog, bogács, boglár, boglya, bogy, buga szókhoz. V. ö. PO, gyökelem. Gyarmathi Sámuel a latin ,focus szótól származtatja, mintha volna "focacia, a foco in quo torretur." Egyébiránt megvan a török, csagataj nyelvben, és több szláv nyelvekben is.