, (pof-a) fn. tt. pofá-t. Jelentésére nézve am. pof, azon különbséggel, hogy ez rendszerént arczul csapást jelent, amaz pedig jelenleg nem. V. ö. POF és POFÁZ. Továbbá átv. ért. igy nevezik az alfelnek dudoru partjait is. Seggpofák. Némileg megvető, alacsonyító értelemben orcza helyett használtatik, miért az állatokról, valamint a szemtelen emberekről azt mondják: Nincs orczájok, hanem pofájok. Kutyának pofa az orczája. Se orczája, se pofája. Júj, be savanyu pofát csinálsz. Felfújja a pofáját. Ábrázatnak rosz, pofának megjárja. Ránczos, csunya pofa. Ily pofát még nem láttam. Ne mutasd többé nálam a pofádat. Vastag pofáján nem fog a szó, a szégyen. Pofaviselő, gúnyosan am. képviselő. Két pofára enni, am. teli szájjal. Azon szók közé tartozik, melyeket finomabb társalgási nyelvben használni nem szokás.