, (pof-ók-a) fn. tt. pofóká-t. Növénynem a kétfőbbhímesek seregéből és fedetlen magvúk rendéből; csészéje vagy rendes öt-fogu, vagy ajakas; bokrétája ásító; torka felfuvódott (honnan a neve); felső ajaka egyenes, teknős, az alsónak közepső hasábja lefittyen. (Dracocephalum.). Némely fajai: pettegetett pofóka (dr. moldavicum), köz nyelv török v. moldvai méhfű; paizsos pofóka (dr. peltatum) köznyelven: oláh méhfü.