, (pogány-ság) fn. tt. pogányság-ot, harm. szr. ~a. 1) Vallástalan, vagy hibás vallásu, bálványimádási állapot. Pogányságból keresztény hitre téríteni a népeket. 2) Pogányok öszvesége, gyülekezete. A pogányság üldözte a kereszténységet. 3) Átv. kegyetlenség, vadság, szivtelenség. Pogányság ilyesmit cselekedni. V. ö. POGÁNY, (1).