, (pof-on) igehatárzóként használt szó, például ezen s ily mondatokban: pofon csapni, pofon ütni, pofon vágni, pofon felejteni; a székelyeknél divatosak: pofon szelni, pofon nyírni. Majd úgy pofon nyírlek, hogy egyik szemed kiüti a másikot (így. Kriza J.). Használják főnév gyanánt is, pof értelemben, pl. pofont kapott.