, fn. tt. pletyká-t. Alaptalan híreket támasztó, és terjesztő licsilocsi beszéd, kivált olyan, mely többeket gyanuba, rosz szóba hoz, mely szájról szájra adva bonyolultabbá lesz; kordébeszéd, hiábavaló szószaporítás, csélcsap, hívalkodó beszéd. Asszonyi pletyka. Öszve ült egy sereg leány, s nem volt vége a pletykának. Ugyan ily értelme van többek között a szláv pletka szónak, s pletyjem am. fonok, valamit összeviszsza szövök, gúzsolok; mi szerint a pletka, pletyka, eredetileg valami szövevényest jelentene.