v. PITYMÁLLIK, v. PITYMÁNLIK, (pity-ma-ol-ik v. pity-ma-an-ol-ik) k. m. pittymall-ott, htn. ~ni v. ~ani. Nap fölkelte előtt ég világosodni kezd, hajnallik, hajnalodik. Erdélyi tájszó. Szabó Dávidnál: pitmallik, pitmánlik. Midőn az ég már vörös, és a nap fölkelőben van, azt mondjuk: virrad. Kelj fel szolgáló, már pitymallik, hüvelykeld meg (fejd meg) az ünőket, s mondd meg a rikkancsnak (pásztornak), hogy a toporjánféreg (medve) meg ne egye őket. Tréfás öszveállítás a székelyek tájszavaiból. Átvitt ért. valami jóra fordúlni sikerülni kezd.
A magyar azt szokta mondani máskép, hogy nyilik v. hasad a hajnal: ezen ész- és szójárás szerint úgy vélekedhetünk, hogy a pitymallik gyöke pity, fogalmi és hangi rokonságban van azon vics v. vigy gyökü szókkal, melyek nyilásra vonatkoznak; ugyanis vicsor tájilag picsor, am. szájnak nyilása, mely a fogak fehérét kimutatja; vigyor nevetési mosolygási szájnyitás; továbbá Göcsejben mindenféle hasadék, rés, pl. a deszkák között támadt nyilást ott vigyornak nevezik. Balaton vidékén vicsogó idő, midőn hol a nap süt, hol az eső esik, azaz a napfény ki-kinyílik. Mondjuk ezt is: kivigygyan a nap. Ezek szerint pitymallik am. vigymallik vagy vicsmallik azaz nyilni, hasadni kezd t. i. az ég; sőt a székelyeknél különösebben ,pitymánlik alakban ezt is teszi villámlik, mi úgy tünik a szemekbe, mintha az ég nyiladoznék, vagy hasadozna.
Mi elemzését és alakulási kifejlését illeti, a pity gyökből lett pityma, mint szuszma, duzma, tutyma, fityma; innen: pityma-an-ol-ik, pitymánlik, pitymállik, ez utóbbiban az n általalakult (hasonult) l, mint szégyenlem, szégyellem; koránlom korállom; nyilamlik nyilallik; reménylem, reméllem, miért a székelyeknél Szabó D. szerént így is ejtik: pitymánlik, pitmánlik.