, fn. tt. plebános-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Római katholikus nevezettel, lelkész, ki szokott szertartással bizonyos hivek közönségében mint olyan beavattatott, és felruháztatott, s a teljes értelemben vett lelkipásztori kötelességeket jogosan, és hivatalánál fogva végzi. Városi, falusi plebános. Népies nyelven, mennyiben káplánjai vannak: öregpap. Eredetileg, mint latin neve mutatja, a ,plebs szótól népi lelkészt, népészt jelent. Beregszászi szerént a persában is eléjön filivan (= Priester).