, fn. tt. plebániá-t. 1) A római katholikusoknál divatozó szójárás szerint, bizonyos területen lakó hivek községe, mennyiben valamely beavatott lelkész közvetlen fölügyelése, és egyházi kormánya alá tartoznak. Városi, falusi plebánia. Fiók egyházas plebánia. Egy városban levő több plebániák. 2) Maga azon egyházi hivatal, melyet az illető község lelkésze visel, a vele járó javadalmakkal együtt. Plebániát kérni, nyerni. Plebániáról lemondani. Kövér, zsiros, szegény plebánia. 3) Paplak, papház. A plebániát újra építeni. Plebaniába menni. A plebániát a templom közelébe építeni. A középkori latin plebanus szónak származéka; V. ö. PLEBÁNOS. Túl a Dunán a német ,Pfarre után: fára.