, fn. tt. pléh-ět, harm. szr. ~e. 1) Széles ért. lemezzé lapított fémanyag. Ezüst, réz, vas pléh. 2) Szorosb ért. vasból alakított lemez, vagy ilyen lemezből való. Pléhet verni az ajtóhevederre. Pléhvel bevonni valamit. Pléhből való kanál, pléh kanál, pléh kalap. 3) Zár az ajtón, mennyiben vas lemezből készült. Közvetlenül ugyan a német Blech-ből kölcsönöztetett; de mint laposat jelentő, rokon a pala, a fordított lap, lep, lepény, lepedő stb. magyar szókhoz is. Adelung hasonlóan állítja, hogy a német Blech, és flach, a franczia plaque, és hellen πλαξ egyeznek. A pléh köznépies ejtéssel: peléh.