, fn. tt. planétá-t. Így neveztetnek azon magukban sötét, de a naptól világított égi testek, melyek kisebb-nagyobb körkörös (petéded) pályákon a nap körül forognak, s illető pályáikat majd rövidebb, majd hosszabb idő alatt futják meg; a görögben planêtes, magyar szóval: bolygó. Egész neve görögül: πλανητης, ασταρ; (= bolygócsillag), πλαναω v. πλανεω (bolygok) igétől. Régente a földdel együtt 6 planeta volt ismeretes, ú. m. Merkúr, Vénusz, Tellus (Föld), Mars, Jupiter és Szaturnusz. Újabb időben két nagyobb mellett sok kisebb planéta födöztetett föl. Elsőben is fölfödöztetett Uranusz (1781), azután Marsz és Jupiter között Ceresz (1801), Pallasz (1802), Juno (1804), Vesta (1807), e 4 utóbbi kisebb voltuk miatt asteroid vagy planetoid (magyarul: bolygócz) néven hívatik. A legújabb korban (1867. juniusig) 91 bolygócz lett ismeretessé. A bolygók között 4 legnagyobb bolygó van: Jupiter, Szaturnusz, Uranusz, és Neptun (ez fölfödözve 1846-ban), és 4 közép nagyságu: Merkur, Vénusz, Föld és Marsz. A közép nagyságuak legközelebb vannak a naphoz, a legnagyobbak legtávolabb; a bolygóczok ama két osztály között. A bujdosó-csillag nevezet, mint némelyek magyarul hivják, szabatosan véve inkább az üstökösökre illenék. A régi babonás csillagászok szerint, jó, vagy rosz planétában születni, am. szerencse, vagy szerencsétlenség fiának lenni.
A görög planetes alapértelmére nézve egyezik vele hangban a latin palatur, a magyar palázol, paláczol, stb.