, ösz. fn, tt. pitypang-ot, harm. szr. ~ja. Növénynem, és faj az együttnemzők seregéből és egyenlőnősök rendéből; vaczka kopasz; csészéje két-soros; bóbitája szőrös, száras; tőkocsánya egy virágu bördős; virága sárga. (Leontodon. Gönczy Pálnál: taraxacum). Különösebb faja a pongyola pitypang (leontodon taraxacum, Gönczy Pálnál: taraxacum officinale); máskép köznépi nyelven orozlánfogfű, gyermeklánczfű, bimbófű, vagy csak: pitypang. Nevét alkalmasint szőrös (pamagos) bimbóitól v. pikkelyeitől (pityjeitől) kapta; mintha volna: pitypamag.