, (pity-er) fn. tt. pityer-t v. pityr-ět, tb. pityr-ěk v. pityer-ěk. 1) Madárfaj a sármányok neméből. (Emberiza milliaria.) Némelyek szerént pacsirta, csücsörke. Nevének elseje szintén a pity vékony, lágy hangból áll, az er pedig reszketeg, mintegy kesergő érzést fejez ki. 2) Baranyai tájszólás szerint am. huzamosan, mintegy tunyán szőtt vászon. Ez értelemben rokon hozzá a székelyes pintyel, pirtyelget v. pintyerget, azaz, hibásan, roszul fon, mint a vén asszonyok. Gúnyos értelménél fogva, úgy látszik, a fon igének kicsinyített alakja, mintha volna fontyol, fintyel, és csakugyan a székelyeknél finyelődni am. fonyolodni, bebonyolodni.