, (pisz-ok-os) mn. tt. piszkos-t v. ~at, tb. ~ak. Holmi mocsokkal bekent, szutykos, beszennyezett; különösen, mosdatlan, taknyos. Piszkos ruha, ágy, bútorok. Piszkos test, kezek, arcz, orr. Köznépi tréfás nyelven: orr. Majd megütik a piszkost. Átv. erkölcsileg undok, csúnya, szemtelen. Piszkos fösvénység, csalás. Piszkos beszédek.