, fn. tt. pitvar-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Néhutt a háznak kiálló előrésze, hol bejárni szoktak, vagyis tornácz, ereszféle toldaléképület a konyhaajtó előtt, mint némely vidékeken szokásban van; de az ország nagyobb részében pitvar vagy pitar jelent előszobát, különösen jelenti magát a konyha-helyiséget, melyből a szobákba is bejárnak; Szabó D. szerént: füstház. Ily értelemben jön elé a Müncheni codexben (János XVIII) kétszer is: "Es beméne Jézussal a püspöknek pitvarába (atrium), Peter ke(dig) küvöl áll vele az ajtó előtt." Ismét "Beméne azért esmeg Pilátos a pitvarba" (praetorium). A szláv nyelvben eléjöhet: pred-dwor, am. előudvar, noha Jancsovicsnál ezt nem találjuk, hanem nála olvasható: pred-dom = előház. Némelyek szerént amaz összetételből alakult volna a ,pitvar szó, s Jancsovics szótárában is eléjön pitvor, a magyar ,pitvar szó alatt s ennek értelmében. Azonban ezek, mennyiben az utóbbi is egy értelemben vétetik a magyarral, nem jelentenek előudvart, hanem inkább már benn az udvarban előházat, és ha alapfogalmul azt veszszük, hogy a pitvar az épületnek nyilt elejét, s mintegy száját, vagy épen a bejáró helyiséget ábrázolja, ugy vélekedhetünk, hogy gyöke pit rokonságban van a nyilást jelentő pit v. pity, vigy, vics gyökü szókkal. Innen pity-u-ar, pit-u-ar. V. ö. PITYMALLIK.