, (pisz-ok) fn. tt. piszk-ot, harm. szr. ~a, v. piszokja. A hangugratók közé tartozik, honnan piszkom, piszkos, piszkol, piszkít. A mássalhangzóval kezdődő névragok előtt épen marad: piszoknak, piszokkal, piszokra, stb. Jelent csunya, utálatos, undorító mocskot, szennyet, mely valamit különösen csunyává tesz. Szélesb ért. mindenféle mocsok, folt, szenny. Piszok az orrban, fülekben. Piszok a zsirral, olajjal bekent ruhán. Ganaj-, takonypiszok. Lemosni a piszkot. Piszokból kitisztítni, kifésűlni a gyereket. 2) Átv. erkölcsi szenny, mely a becsületet mocskolja; rágalom, gyalázat. Nincs az a piszok, melylyel nem illették őt. Nem képes lemosni a piszkot, mely gyalázatos tettei miatt rá ragadt. Rajta maradt a piszok. Megvetőleg mondják alávaló jellemü, vagy undoritó csúnya külsejü embernek. Te piszok!
Alapértelemre, és gyökre nézve egyezik az utálatot jelentő pih, phi, piha indulatszóval s bűz főnévvel. Alkatra hasonlók hozzá: titok, szitok, átok, poczok, peczek, stb.