, (pissz-ěg) gyak. önh. m. pisszěg-tem, ~tél, ~ětt. 1) Csitítás, elhallgattatás végett pissz hangot bocsát ki folytonosan. Pisszegni a szinházi fecsegőknek. 2) ,Pissz hangon gúnyolódik, roszall valamit. Pisszegnek a hallgatók, midőn a szónok ínyök ellen beszél. Lepisszegni, kipisszegni az ügyetlen szinészt, énekest. Pisszeg a libáit féltő lúd. 3) Némileg elnyomott, szuszogó hangot ad, p. a gyermek, midőn fenhangon pityeregni, vagy sirni megszünt; szokottabban: piszeg. Alkatra hasonló a tüsszög, szuszog, sziszeg, stb. hangutánzókhoz. Midőn csitításra vonatkozik, egy értelmü vele az indulatszó, pszt!