, (piszka-al) áth. m. piszkál-t. Hegyes eszközzel valamit úgy turkál, szurkál, hogy annak részei között némi rést, hézagot csináljon. A tüzet piszkafával, a fogakat szalmával, tűvel piszkálni. A szemetet bottal piszkálni. Ne piszkáld a ganajt ha nem büdös. (Km.). Orrát ujjával, füleit lapos csonttal piszkálni. Szélesb. ért. holmit helyéből kimozgat, széthány, felforgat. Lepiszkálni a madárfészket. Kipiszkálni valamit a földből. Ne piszkálj az irományokban. 3) Átv. valakit nyugtalanít, szóval, vagy tettel ingerel, űz, szuttyongat. Könnyebb a lelkének, ha valakit piszkálhat. Elpiszkálták őt a társaságból. Elemzésére nézve V. ö. PISZKA.