, (pissz-en) önh. m. pisszen-t. Tulajdonkép, az emberi hangszerv pissz hangon megszólal, ily hangot ad; továbbá, és rendesen mondjuk emberről, ki ily hangot hallat. Meg ne pisszenj. Oly csendesen viseli magát, nem is pisszen. Mint más ily alkatu igék, fölveszi az utótétes t hangot: piszszent. Hasonló viszonyban állanak: tüsszen tüsszent, kottyan kottyant, s némely mások.